Szabó Niki pályázata

Gyémántkő

Észre sem veszi az ember, hogy a nappalok és az éjszakák milyen gyors egymásutánban követik egymást, ha a köztes időt van kivel eltöltenie. Mióta összeházasodtunk Nessie-vel, nagyot fordult velünk a világ. Már nem kellett Edward és a Cullen család többi tagja elől bujkálnunk, mert azáltal, hogy összekötöttük az életünket, a minket fogva tartó erkölcsi láncok lehullottak, és mi szabadon vétkezhettünk. Persze nem egy vacak papír vetett vissza minket, hiszen amikor Nessie megszületett, a szívembe már akkor beleégett a neve.

A nászutunkat Alice egy szigetre szervezte meg, ahol Bella és Edward is töltötte a mézesheteit. Kicsit ódzkodtam attól, hogy oda kell vinnem Nessie-t, ahol a szülei is jártak, de megláttam a csillogó szemeit, és azonnal áldásomat adtam rá. Hogyan is mondhatnék nemet azoknak a csokoládébarna szemeknek, amik olyan gyöngéden pillantanak rám? Az olyan lenne, mintha a nagy erejű szélvihar ellen harcolnék: felesleges és szánalmas.

Unatkoztam a házban a kanapén elnyúlva, pedig a finom vacsora, amit Nessie főzött, kicsit elnehezítette a pilláimat. Van egy olyan sejtésem, hogy szándékosan etetett álomba, hogy bűntudat nélkül hagyjon magamra. Esme szigete, amit Dr. Cullentől kapott, nemcsak természetes, hanem a mesterséges pompáival is elvarázsolta az ide látogatót. Néhány éve ugyanis a doktor egy üvegházat építtetett a feleségének, mivel köztudott, hogy Esme imádja a virágokat. Amikor megérkeztünk, Nessie egy bűnbánó csók után kacagva illant el a házba. A délutánt a virágoknak szentelte, az éjszakát pedig nekem. Nem ez volt ugyan az első együttlétünk, de ha jobban belegondolok, nekem minden csók és érintés eget rengető volt és szédítő. Talán ezeknek az emlékeknek köszönhetően, vagy csak az unalom bírt rá, de Nessie után indultam.

- Bejöhetek? – kopogtam be az üveg ajtaján.

Ez a ház olyan volt, mint egy tükör, ahonnan minden egyes négyzetcentiméterről az arcom köszönt vissza.

- Sajnálom – tárta ki előttem az ajtót Nessie. Az arca kipirult a bent lévő párától és a melegtől, a vörös haja, aminek a selymes tapintását már az ujjaim között éreztem, itt-ott rendezetlenül állt. A földet söprő fehér flanel hálóingje pántja lecsúszott a válláról.

- Úgy nézel ki, mint aki ezer húsevő növénnyel harcolt – állapítottam meg nevetve, és magamhoz rántottam.

- Csak egyik cserépből a másikba ültettem át az egyik virágot – forgatta a szemeit és lágyan megcsókolt.

- Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz munka. – Tetőtől talpig végigmértem a testét és rájöttem, hogy akkor is ő lenne a számomra a legszebb, ha föld borítaná a kezét és levelek lógnának a hajából.

- Jól szórakozol rajtam, Jacob Black? – vont kérdőre felszegett állal és elhúzódott tőlem.

- Legutóbb az esküvőnk napján szólítottál a teljes nevemen, amikor kimondtad a boldogító igent.
- Nem kell emlékeztetned, nem felejtettem el. – Újra elmosolyodott és összekulcsolta a kezeinket, majd bevezetett az üvegház belsejébe.

Virágtenger fogadott, és a szirmok sokszínűsége színhullámok ezreiként csapódott a szemem világának. Az egyedüli biztos pontom a hullámzó tengerben Nessie kissé hűvös bőre volt. A hosszában végigfutó asztalokon virágok sorakoztak, a mennyezetről vízpermetek csövei lógtak. Ahogy elhaladtam mellettük, a kezemet végighúztam selymes levelükön.

- Nagyon szép itt minden – jegyeztem meg halkan.

- Esme nevében is köszönöm – suttogta Nessie, mikor megállt egy agyagcserépnél, amiből egy ötágú, csillag alakú és hófehér szirmú virág nőtt ki. – Ugye milyen finom illatú?

A virágot, aminek nem tudtam a nevét, a kezébe kapta, és az arcom elé tartotta. Amint megéreztem az illatát, egy mező jutott az eszembe, ahol ugyan még sohasem jártam, de a képzeletem erre a helyre repített, ahol a nyugalom apró virágokként testet öltve vett körül minket.

- Olyan az illata, mint a tiéd – mormoltam becsukott szemmel. Nessie szívverése felgyorsult, tisztán kihallottam, ahogyan a bordáit verdesi.

- Nem a virágnak kell hozzám hasonlítania, hanem nekem őhozzá – felelte, miközben elcsuklott a hangja.

Kinyitottam a szememet és Nessie bájosan félénk féloldalas mosollyal az arcán figyelt engem. Olyan könnyedén csusszant a tenyerem a derekára, hogy észre sem vettem.

- Te ellentmondasz minden természeti törvénynek, mert annyira gyönyörű vagy – bókoltam határozottan és puha csókkal jutalmaztam őt. Nem támogattam, ha kárt okoztak az anyatermészetnek, de fontosnak tartottam letépni ennek a fehér virágnak egy szirmát, hogy Nessie hajába tűzhessem.

- Jázmin – kapott a kis virághoz és szórakozottan megérintette. - Ne beszélj butaságokat! – zihálta Nessie akadozó nyelvvel, amikor a másik tenyeremet is a csípőjére illesztettem.

Nem sokat teketóriáztam, azonnal az ölembe kaptam és felültettem az asztalra. Szorosan hozzápréselődtem, a fejemet a melleibe fúrtam és belecsókoltam a nyakába, amire a válasz egy mély sóhaj volt. Az erein még intenzívebb volt a teste illata, amivel keveredett a virágok zamata is. A zsigereimben éreztem, hogy akar engem.

- Jakeee… - nyögött fel Nessie. Az ujjaimmal körkörösen masszírozni kezdtem a bőrét és a vékony flanel anyag alatt könnyen kivehető volt, hogy reszket.

- Csak engedd meg, hogy szeresselek – mormoltam a vállába, és az ujjbegyeimet végigfuttattam a gerincén.

Nessie megengedte, hogy szeressem őt. A lábait a derekam köré fonta, az arcomat a kezébe vette és megcsókolt. Számtalanszor csókolt már meg, és tudtam, mi következik. A hajamba túrt, ami csak annyira volt hosszú, hogy az ujjai játékosan kalandozhassanak benne. Az ajka elnyílt, belelehelt a számba, és az illata, mint valami feromon, megtöltötte a tüdőmet. Volt idő, amikor egy ilyen csók alkalmával majdnem megfulladtam, de most csak még jobban hatalmába kerített a nyers erő.

A kezem lejjebb tévedt. A hálóingje a combjára omlott, de én utat törtem magamnak a csupasz, selymesen forró bőréhez. Nessie légzése lassan hasonlítani kezdett egy haldoklóéhoz, ezért is segítettem neki azáltal, hogy megcsókoltam őt. Miközben a tenyerem egyre feljebb csúszott a combjai között, addig a nyelvem egyre mélyebbre hatolt az ajkai között. Amikor a teste egy érzékeny pontját érintettem, a kezeivel görcsösen az asztal aljába kapaszkodott. Aztán eleredt az eső…

A mennyezetre emeltük a tekintetünket és vízcseppek hullottak az arcunkba. Azt nem tudom, hogyan, de az öntözőrendszer bekapcsolt, és minket, a sűrű lélegzetektől kitikkadt virágokat, vízpermettel locsolt le. Nessie mindig is szívesen nézte, ha vizes vagyok, mert a testem több tíz fokos hőmérsékletétől elgőzölögtek a vízcseppek a bőröm. Most is, mint mindig, hozzám dörgölőzött és élvezte a melegséget, amivel elárasztottam. Egy pillanatra sikerült túlnéznem az elém táruló csodán, és a Hold, ami olyan magasan üldögélt az égbolton, mint még soha, ezüstös fényével áthatolt az üvegablakon, és Nessie víztől nedves testére tévedt. Életemben nem sokszor láttam még drágakövet, de ahogy a vízcseppek beterítették a lenyomatom bőrét, és a Hold sugara megcsillantak azokon, úgy éreztem, hogy a mai este Nessie az én gyémántkövem, ami egyedül csak nekem tündököl.