Gicus pályázata

A Cullen család boldogan élt a mindig esős kis városban, Forksban.

Miután Edward és Bella összeházasodtak, az esküvő után körülbelül egy hónap múlva megszületett a lányuk, Renesmee.

Ebbe a csöpp kislányba első látásra beleszeretett Jacob Black, Bella legeslegjobb barátja. Eleinte nem örültek neki, de belátták, hogy semmivel sem tudják távol tartani a kis Nessie-től, aki nagyon élvezte a társaságát.

Mindenki felhőtlenül boldog volt, bár Rosalie és Jake közt némi feszültséget lehetett felfedezni, de ez hamar feloldódott, mikor Nessie is velük tartózkodott egy légkörben.

Jake és Renesmee nagyon sokat játszottak együtt főleg az erdőben.

Bella és Edward között csak úgy izzott a levegő, és többször is hálát adtak az égnek, hogy megszületett a kislányuk.

Ez már több éve történt. Azóta a kis Nessie felcseperedett, és igazi nővé érett, bár kinézettre még csak nyolc-kilenc évesnek látszott, viszont belül jóval túlnőtte a látszólagos korát. Agyilag érettebb volt, mint bármely másik gyerek ebben a korban.





Egyik éjjel Bella idegesen mászkált föl s alá a Cullen házban, mivel még mindig nem ért haza Jake és Renesmee, hisz úgy volt, hogy délutánra visszaérnek - ugyanis La Pushra mentek le a tengerhez, és azt ígérték, hogy öt órára hazajönnek -, de már jóval elmúlt tíz óra is.

Isabella már vagy századjára járta körbe a hatalmas házat, és már Jaspert is az őrültbe kergette, de egyszerűen nem tudott lenyugodni.

-          Bella, nyugodj meg, Jacob vigyáz rá – nyugtatta meg Alice, de látszólag ez nem sikerült.

-          Alice, már rég itthon kéne, hogy legyenek – tördelte az ujjait. – Ha bármi baja esik…

-          Akkor azt látnám – fejezte a mondatát sógornője.

-          De, ha Jake-kel van, akkor nem látod a jövőjét – rogyott le a kanapéra Bella Edward mellé, mivel mindenki a nappaliban tartózkodott.

-          Ha egy haja szála is meggörbül az unokahúgomnak, az ordas utoljára látta a napfelkeltét – morogta Rosalie.

-          Nem lesz semmi baja – suttogta a fülébe Emmett, majd átkarolta felesége kecses derekát, és magához vonta.

-          Remélem is – bújt hozzá a szőke szépség.

-          Edward, mi van, ha beleesett a tengerbe, és Jacob pedig nem tudta megmenti, mi ezzel szemben itthon ülünk és várjuk, hogy betoppanjon az ajtón – szorította meg férje kezét Bella, miközben akaratlanul is hasonló képek jelentek meg a fejében. – Úristen! – temette kezébe az arcát. Férje átölelte, és megpróbálta megnyugtatni.

-          Alice, biztos, hogy nem látsz semmit sem? – kérdezte Edward a húgát.

-          Nem, de megnézem még egyszer – mondta, majd a távolba meredt. Kis idő múlva megszólalt. – Semmi. Mintha a sötétben tapogatóznék.

-          Elmegyek és megkeresem – pattant fel a kanapéról Bella, majd a bejárat felé vette az irányt. Ekkor kinyílt az ajtó, és Nessie lépett be rajta Jacobbal az oldalán.

-          Uram Teremtőm! – termett kislánya mellett. – Nessie, hol voltatok ilyen sokáig, annyira aggódtunk érted – ölelte magához a lányt.

-          Sajnálom anyu, hogy nem szóltam ide, de egész végig a fiúkkal voltam. Meghívtak a tábortűzhöz, és olyan szépen kérték, hogy nem mondhattam nemet. Aztán hazafele jövet, megálltunk csillagokat nézni Jake-kel – mosolygott Renesmee -, és észre sem vettük, hogy így elszaladt az idő. Bocsánat.

-          Semmi baj, kicsim – lépett melléjük Edward is, aki egy puszit adott lánya fejére. – Legközelebb telefonáljatok ide – fordult Jacobhoz, aki csak bólintott.

-          Kutya, mi még alaposan el fogunk beszélgetni! – kiáltott Rosalie. – Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Nessie még csak egy kislány.

-          Rosalie – szólt Carlisle, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta.

-          Most megérdemelnél egy alapos seggbe rúgást!

-          Rosalie, kérlek – nézett rá angyalian Renesmee. – Én voltam a hibás, nem Jake, ne Őt bántsd, hanem engem.

-          Nem Te voltál a hibás, kicsim – termett mellette, majd megsimogatta az arcát -, hanem ez itt – nézett megvetően Jacobra.

-          Elég legyen Rosalie! – szólt rá Edward.

-          Nehogy már te is a farkast védd! – fordult bátyja felé.

-          Ezt majd később megbeszéljük. Emmett, kérlek – szólt fivérének, aki egy szempillantás alatt Rosa mellett termett, és óvatosan a karjánál fogva kivezette a helyiségből.

-          Majd lenyugszik – mondta Jasper.

-          Remélem – hajtotta le a fejét Nessie. – Anyu, apu, olyan sok mesélni valóm van – csillantak fel a szemei, mikor újból szüleire nézett.

-          Elhiszem, de neked most pihenésre van szükséged – szólt határozottan édesapja, majd karjaiba vette és felrohant vele az emeltre, s lefektette az ágyba.

-          De én még nem vagyok álmos – makacskodott, majd egy nagyot ásított.

-          Jó éjt! – puszilta meg kislányát, aki már el is aludt.







Másnap reggel, mint akit kirobbantottak az ágyból, úgy szaladt le a földszintre Nessie.

Már épp ki akart lépni a házból, mikor édesanyja szigorú hangja megállította.

-          Hova, hova ilyen sietősen? – kérdezte csípőre tett kézzel.

-          Ki – felelte szűkszavúan a kis bronzvörös hajú leány.

-          Nessie drágám, ha el akarsz menni valahová, akkor előtte kérdezd meg – guggolt le elé Bella.

-          De csak Jake-hez megyek. Tudod, hogy Ő mindentől óv, még a széltől is – mosolyodott el.

-          Igen, tudom – húzódtak mosolyra Bella ajkai is, majd Renesmee háta mögé nézett. – Nem is kell elmenned Jacobhoz. – A leány hátrafordult, és meglátta az Ő farkasát, aki már csak pár lépésnyire volt a háztól.

-          Mehetek? – kérdezte Nessie, édesanyja pedig bólintott, de mielőtt a lánya elszaladhatott volna megfogta a kezét.

-          De ne maradjatok sokáig.

-          Rendben. Szia! – adott egy puszit anyukája arcára, majd kiszaladt a házból.

-          Már el is felejtette, hogy mesélni akart nekünk – karolta át Edward hátulról felesége derekát.

-          Valóban, de majd úgyis eszébe jut – mosolygott, miközben szeretetteljesen férjére nézett, majd megcsókolta.





Nessie és Jacob az erdőben sétáltak, mikor egy vízeséshez értek. Leültek egy-egy kiálló szikla tetejére, majd lábaikat a hűs vízbe lógatták, és beszélgetni kezdtek.



Nem tudták, hogy mennyi ideje lehettek már ott, mikor Renesmee észrevett valami csillogó tárgyat a vízben.

-          Nézd, Jake! Az micsoda? – kérdezte, miközben leszállt a szikláról és elindult a tárgyért.

-          Nem tudom, de szerintem nem kéne odamenned – ment utána Jacob. Nessie lebukott a víz alá, majd tekintetével a csillogó valamit kereste, amit néhány másodperc után meg is talált. Elindult felé, majd kinyújtotta a kezét, hogy elérje, és épp megfogta, mikor Jake kihúzta a vízből, s leültette a sziklára.

-          Ezt miért csináltad? Ha bármi bajod esik, abba belepusztulok, és a szüleid is – szidta le a lányt, aki látszólag mintsem törődve a fiúval, a szerzeményét tanulmányozta.

-          Mi ez? – kérdezte a fiú.

-          Nem tudom, valamiféle… kő – suttogta a lány, de a kedvenc farkasa még így is hallotta. Ekkor a napsugara rájuk vetődött. Nessie sápadt bőre csillogni kezdett, ahogy a kő is. A fiú és a lány megbabonázva figyelte a sugarak játékát a kövön, ami egyre jobban fényleni kezdett.

-          Mint a gyémánt – szólalt meg Jake.

-          Igen. Gyémántkő.

-          Gyönyörű – mondták egyszerre, mire egymásra néztek, majd elmosolyodtak. Most is feltörtek az érzései, mint mindig mikor Vele van. Rájött, már évekkel ezelőtt, hogy szereti Őt, de nem lehetnek együtt, mert külsőleg még nem érett egy kapcsolatra.

Ebben a pillanatban a lány azt kívánta, bárcsak a teste is annyi idős lenne, mint Ő maga valójában. Ekkor a kő még jobban csillogni kezdett, ami hamarosan vakító fénnyé változott, és Renesmee testét körbeölelte.

Jacob behunyta a szemét és, mikor újból kinyitotta, egy vele egykorú lányt látott maga előtt.

Bronzvörös haja, sápadt bőre és csokoládébarna szemei szépen keretezte hibátlan arcát, göndörfürtjei pedig lágyan omlottak le vállaira.

A fiú megbabonázva nézte a lányt, aki értetlenül meredt rá és kezében még mindig a követ tartotta.

-          Jake, minden rendben? – kérdezte bársonyos hangján.

-          Nessie, te vagy az? – tudakolta a fiú.

-          Igen, de miért kérdezed? – Jacob nem válaszolt, csak megfogta a lány kezét és a vízhez vezette. Renesmee belenézett a víz tükrébe, majd kíváncsian szemlélte az ismeretlen lányt, akit látott.

-          Ez… Ez én… vagyok? – nézett Jacobra.

-          Igen, de… hogyan lehetséges ez?

-          Valóra vált – suttogta maga elé Nessie, Jake kérdésére sem válaszolva.

-          Mi?

-          Hogy, amennyi idős vagyok belülről, most annyi vagyok külsőleg is – magyarázta meg, majd lenézett a kezében lévő kőre, amit ismét megcsillogtatott a nap fénye.

-          Nem értlek.

-          Jake, én… kívántam.

-          Kívántál? – kérdezte.

-          Igen. Azt kívántam, hogy bárcsak úgy néznék ki, mint amennyi igazából vagyok.

-          És, miért kívántad ezt? – tudakolta Jacob, miközben még mindig Nessie-ben gyönyörködött.

-          Mert szeretlek – szólt lágy hangon Rensemee, majd csokoládébarna szemeivel szerelmére nézett. A fiú először megdöbbenve állt előtte, majd elmosolyodott, és megszólalt.

-          Én is szeretlek, mióta megláttalak. Abban a pillanatban tudtam, hogy te vagy az, akire mindig is vártam – lépett közelebb hozzá, majd megsimogatta Nessie hófehér arcát. A lány lehunyta szemeit, és élvezte, ahogy a meleg kezek cirógatják az orcáját.

Hideg kezével végig simított Jacob arcán, majd közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta. A szívverésük felgyorsult, amint ajkaik egymáshoz értek, majd a fiú átkarolta a lány kecses derekát és forró testéhez vonta. Nessie, karjait szerelme nyaka köré fonta és hozzásimult Jake izmos mellkasához.

Hosszú percekig becézgették egymás ajkait, és úgy érezték, hogy körülöttük megállt az idő.

A lány kezéből kiesett a gyémántkő, és visszapottyant a vízbe, hogy újabb kívánságokat váltson valóra.