Petró Anita pályázata

 Gyémántkő

Ma ismét szeptember 10.-e van. Ma töltöm a 19. életévemet, bár ez nem látszik meg rajtam, hiszen 6-7 éves koromban teljesen kifejlődtem. Jelenleg úgy nézek ki, mint egy 17 éves kamaszlány, s ez az állapot sosem fog változni. A nevem Renesmee Carlie Cullen, a családommal és a barátommal London külvárosában egy kis erdőben élünk. A mi családunk koránt sem egyszerű, hiszen vámpírok vagyunk, méghozzá vegetáriánusok, csak állati vért fogyasztunk. Én félvér vagyok, mert mikor megszülettem az édesanyám ember volt, az apukám pedig vámpír. S hogy a dolgok tetőzzenek a legfontosabb személy az életemben, akit mindenkinél jobban szeretek, egy vérfarkas. Jacob általában a nap minden egyes percét velem tölti, amit én sosem bántam. A születésemtől fogva mindig mellettem állt, bár akkor még nem értettem miért. Mostmár tudom, hogy én lettem a lenyomata. Őszintén szólva először megijedtem egy kissé, attól féltem, hogy csupán azért szeret, mert van ez a farkasos dolog, s nem azért aki én vagyok. De szerencsére Jake és a családom meggyőztek arról, hogy tévedek, és hogy Jacob nagyon szeret engem. Elmagyarázták, hogy ez annyit tesz, hogy megtaláljuk a lelki társunkat. Ezáltal mindenki más másodlagossá válik, s a személy, akibe bevésődtek ugyan így érez. Olyan mintha két tökéletesen egymásba illeszkedő puzzle darabkát illesztenénk össze. S mi Jake-kel tökéletesen kiegészítettük egymást. Miután betöltöttem a 16. életévemet apu is rábólintott a kapcsolatunkra. Soha nem felejtem el az első csókunkat, földön kívülinek éreztem magam. A legcsodálatosabb három év volt az életemben. Jake-kel minden nap csupa móka és kacagás volt, de ha a pillanat megkövetelte, akkor mindig szenvedélyes lett. Nah persze, ezt Edward már nem tűrte olyan jó szemmel, s megtiltotta Jacobnak, hogy egy ujjal is hozzám érjen úgy, anélkül, hogy nem házasodtunk össze. Én pedig ezt roppant korainak tartottam, az igaz, hogy szellemileg és testileg, már készen álltam volna egy ilyen kapcsolatra, de lelkiekben még nem. Úgy éreztem előbb sokkal több mindent kell megtapasztalnom. Lassan és megfontoltan haladtunk Jake-kel előre a kapcsolatunkban, de azért voltak igen romantikus és meghitt pillanataink is. S Jacob ezt sosem rótta fel nekem, minden nap elmondta mennyire szeret, és hogy neki az is elég, hogy itt vagyok mellette.


Furcsa....terelődtek el ismét a gondolataim. Ma van a szülinapom és egy családtagom sem jött köszönteni. Ilyenkor már mind itt bent tolonganak és puszikkal árasztanak el. Anya és apa az elsők, aztán Emett, Rosalie és Jasper, végül Alice, aki kiráncigál az ágyból, hogy a valóságban is lássa boldog arcom, miközben kinyitom az ajándékaim. A nagyszüleim pedig a kedvenc ételeimet készítik el nekem. Furcsálltam, hogy ez a procedúra most elmaradt, hiszen ezt az eddigi 18 évben mindig lejátszottuk ilyenkor reggelente. Nade mindegy is, talán már úgy gondolják, hogy elég nagy vagyok az ilyesmihez, s majd mikor lementem odalent köszöntenek. Kiugrottam az ágyból, gyorsan elintéztem reggeli teendőimet és egy nagyon csinos lila ruhába öltöztem, Gondoltam miért ne öltöznék ki a mai napon. Alice-nek biztosan tetszik majd, na meg persze Jacobnak is. Majd lementem a lépcsőn.

-Jó reggelt. Szép napunk van nemde?-kérdeztem tőlük mosolyogva. De semmi reakció, senki nem jött oda, hogy karjaiba zárjon, s boldog szülinapot kívánjon. Kezdtem megijedni. Vajon elfelejtkeztek a szülinapomról, vagy van egy meglepijük és emiatt hallgatnak?-töprengtem magamban.

-Neked is jó reggelt kincsem. Nem vagy éhes?-jött oda anya, mint minden más reggelen. Az arcáról semmi olyasmit nem tudtam leolvasni, hogy valamit rejtegetne, így már biztos voltam benne, hogy megfeledkeztek rólam. Ez azért egy picikét fájt, de a világért sem mutattam volna ki.

-De igen.-válaszoltam kérdésére.-Anya, milyen nap is van ma?-kérdeztem tőle. Reméltem így beugrik neki. Apa felnevetett mellettünk és válaszolt anya helyett, akin láttam egy kis megingást, vagy csak én mesélem be saját magamnak?

-Szombat van. Egy átlagos szombat reggel drágám.-átlagos..ismételgettem magamban a szót. Szívem szerint előkapartam volna egy naptárt, bekarikáztam volna rajta e hónap 10.-ét és a szemük előtt himbáltam volna. De ezt a büszkeségem sosem engedné. Kivárom, hogy maguktól jöjjenek rá, hogy nem is átlagos ez a mai nap. Legalábbis remélem, hogy a születésem nem számít annak.

-Kész a reggeli Nessie, gyere s egyél míg meleg.-legalább nagyi csinált nekem valami finomat.

-Megyek és köszönöm. Egyébként nem tudja valaki hol van Jacob?-ma még nem is láttam.

-Azt mondta akadt egy fontos elintézni valója. Majd este jön, s kérte, hogy mondjuk meg neked, hogy szeret.-válaszolt Alice

-Aham...értem.-nem akartam, elhinni, hogy még Jacob sincs itt, hogy felköszöntsön. Szomorúan mentem be a konyhába reggelizni. Esme palacsintát sütött nekem, amit nagyon szerettem. Most azonban mégsem tudtam ennek örülni. Miután megreggeliztem úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba, s egyedül ünneplem.

-Ohh...jó szórakozást Nessie.-mondta Alice, hisz ő már tudta mit tervezek. De azt már nagyon is furcsállottam, hogy nem akar velem jönni vásárolni. Ez a nap percről percre szokatlanabb.

-Kösz. Rám fér egy kis vásárlás.-mondtam.

-Bárcsak Bella szájából hallanék ilyesmit, az maga lenne a csoda.-ámuldozott Alice. Ezen már nekem is nevetnem kellett.
-Na jó, most már télleg megyek, mert ahogy Alice mondaná még elviszik a legjobb cuccokat! Sziasztok!-majd kisiettem az ajtón. Beszálltam a mercimbe, és már száguldottam is a kanyargós utakon. -Azt hiszem kicsit meghosszabbítom az utam. -Nagyon jól esett, ez a gyors tempó. Lenyugtatta idegeimet.

Egy órás száguldozás után megálltam a pláza előtt, s bementem. Először csak úgy nézelődtem, semmi konkrétum nem volt, amit szívesen vettem volna. Azért egyik üzletből sem jöttem ki üres kézzel. Hol egy helyes felsőt, hol egy szexis nadrágot vettem. Már kezdtem unni magam, mikor megláttam egy ékszeres boltot. A kirakatban gyönyörű karkötők, nyakláncok, fülbevalók és gyűrűk sorakoztak. A szemem megakadt egy gyémánt gyűrűn, aztán elképzeltem, hogy Jacob felhúzza az ujjamra. Csodálatosan szép gyűrű volt. A kő benne szív alakú, szinte kiáltott róla, hogy eljegyzésre találták ki. Megráztam a fejem, hogy kiűzzem belőle ezeket a gondolatokat. Hisz Jacob egy szóval sem említette, hogy ilyesmin gondolkozna, hogy megkérje a kezem. Pedig most mindennél jobban vágytam rá. Vágytam arra, hogy hivatalosan is Jacob-hoz tartozhassam. Nem is lett volna nagyobb ajándék számomra ezen a napon.

-Elég ebből! Szórakozni jöttél vagy nem,-róttam meg saját magam. Kívülről elég érdekesen festhettem, ahogy veszekszem magammal. Úgy döntöttem nem vásárolok többet, hanem inkább bemegyek egy szépség szalonba és megcsináltatom a hajam és a körmeimet. Mire a szépítszek végeztek velem, a hajam csodás loknikban, a körmöm pedig szépen kifestve virítottak. Kaptam még egy szolíd sminket is, ami elég alkalmiasra sikeredett. Aztán már úgy gondoltam épp itt az ideje hazamennem.

-Hali......megjöttem!-kiáltottam be, de senki nem válaszolt. A nappaliban lévő dohányzóasztalon találtam egy kis levelet.



Szia Nessie!






Elkellet mennünk, a jasmine nevű vendéglőbe, mert egy partit rendeznek Carlisle tiszteletére. Sajnálom, hogy reggel nem említettem, de sokat jelentene neki, ha az egész családja ott lenne. A ruhádat kikészítettem, a szobádban megtalálod!


Siess kérlek!


Alice



Remek, na akkor menjünk gyorsan öltözködni. Még jó, hogy olyanokkal mint smink, meg frizura már nem kell törődnöm. Felvettem az élénkpiros ruhát, a hozzá illő magassarkút, nyakamba betettem a Cullen medálos nyakláncomat. A csukólmon pedig ott volt a Jacobtól kapott karkötő.

-Hmm...ahhoz képest nem is rossz.-dicsértem meg magam hangosan a tükör előtt. Majd félóra elteltével el is indulhattam a vendéglőbe. Most nem siettem annyira, de negyed óra alatt így is oda értem.

Kívülről egyáltalán nem úgy festett, mintha nagy buli lenne odabent, azért elindultam befelé. Odabent minden sötét volt, csak teamécsesek és gyertyák szolgáltak fényforrás gyanánt. Az előttem kirajzolódó út virágszirmokkal volt meghintve. Káprázatos látvány volt. Elindultam a szirmokon, ami egy emelvényhez vezetett, ahol nem más állt, mint Jacob.

-Szia! Hát ez...?-nem tudtam befejezni a kérdést, mert ujját rátette a számra, hogy most hagyjam őt beszélni. Így hallgattam, a számomra legcsodálatosabb férfi hangot.

-Drága Nessiem. A legszerencsésebb embernek érzem magam, amiért te vagy nekem. Szavakba foglalni mi az mit érzek...lehetetlen. De azt tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek. Számomra te vagy a levegő, ami nélkül nem létezhetem. Minden egyes percben vágyom arra, hogy mellettem legyél. S ha éppen külön vagyunk, akkor úgy érzem, hogy az egyik felem hiányzik. De van még egy dolog, amire borzasztóan vágyom. Szeretném, ha a feleségem lennél.-nekem már könny szökött szemembe, de mosolyom letörölhetetlen volt. Jacob lassan letérdelt, és előhúzott a zakója zsebéből egy kis ékszeres dobozt.

- Renesmee Carlie Cullen hozzám jönnél feleségül?-kérdezte.

-Igen..igen igen!!-sikoltoztam. Jake felhúzta az ujjamra a gyűrűt és forró csókban forrtunk össze. Mögöttünk valakik hatalmas tapsviharba és ujjongásba kezdett. Ahogy megfordultam a családom, a barátaink és Billy mind-mind ott sorakoztak. Anya nem bírta tovább és odafutott hozzánk.

-Gratulálok nektek! Boldog vagyok, hogy egymásra találtatok!-mondta, miközben mindkettőnket megszorongatott.-Ohh..és drágám itt még nem ér véget az ünneplés Boldog születés napot kincsem!-hangzott el az egész nap várt mondat. Majd mindenki más is odajött gratulálni és felköszönteni. De a születésnapom eltörpült amellett, hogy ma volt az eljegyzésem. Ezáltal éltem át életem legcsodálatosabb szüli napját .

Egy széken ülve csodáltam az én gyémántkövem. S ami a legcsodálatosabb, az az, hogy ez pont az a mesés gyűrű volt a kirakatból. Most már biztosan tudom, hogy ezt a gyűrűt nekem találták ki. Az én személyes gyémántkövem. A boldogságom gyémántköve.